Elment egy kolléga…
| By admin | 0 Comments
Súlyos betegség következtében örökre eltávozott tőlünk kedves kollégánk, Szécsiné Kovács Rita Anikó, a gyerekek Rita nénije.
Bár mindenki tudja, aki megszületik, az egyszer el is távozik a földi létből, azért az ember ezt a tényt nem könnyen veszi tudomásul. Főleg akkor nem, amikor váratlanul megy el közülünk valaki, akit sokan ismertek és sokan szerettek.
Döbbenten fogadtuk a hírt, nem hittük a hihetetlent! Ez volt az utolsó tanéve.
Majd négy évtizedet töltött a pedagógus pályán. 1987-ben szerzett diplomát a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán, és még abban az évben munkába állt.
Ott kezdett tanítani, ahol az általános iskolás éveit töltötte a Sellyei Körzeti Általános Iskolában. Egész életében hű maradt iskolájához, haláláig itt végezte odaadóan, elkötelezetten munkáját. Biztató szavaival, elismerő simogatásaival sok kisgyereket segített át az iskolakezdés nehézségein. Gyerekek iránti szeretetét, elhivatottságát mindannyian megtapasztalhattuk.
Kitűnő pedagógiai érzékkel, hozzáértéssel, őszinteséggel és végtelen türelemmel oktatta és nevelte tanítványait évtizedeken át.
Folyamatosan képezte magát. 2004-ben gyógypedagógus tanulásban akadályozottak pedagógiája szakos tanári, majd 2005-ben Sindelar terapeuta végzettséget szerzett.
Munkájára minden területen nagyon igényes volt.
Szakmaisága minden kollégában tiszteletet váltott ki. Az iskola egyik legkiválóbb pedagógusát vesztettük el. Dolgozott munkaközösségvezetőként, majd 2015. szeptemberétől igazgató-helyettesi megbízást kapott.
Vezetőként kollégái sok segítséget, bátorítást kaptak tőle. Mindig volt mindenkihez egy kedves szava, egy érdeklődő őszinte kérdése. Sosem mulasztott el megjegyezni egy dicsérő szót, elismerést.
Nem láttuk őt szomorúnak, pedig neki is voltak fájó gondjai. Most elment közülünk, de nem tűnik el. Úgy tett, mint Weöres Sándor versének tóba siető patakja:
„Emberkém, nem halok meg ott,
nagy víz borít rám fény-síkot,
nem vész el egy cseppem se, nem,
csak nem lát többé senkisem.”
Drága Rita!
Búcsúzik Tőled a Kiss Géza Általános Iskola valamennyi dolgozója, tanulója és a szülők közössége. Áldott emléked megőrizzük!
„Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.”
(Mary Elizabeth Frye)
Recent Comments